~13.Rész~

Sziasztok!
Tegnap kellett volna kiraknom a részt, de amint hazaértem el kellett mennünk.  Ma is nem rég értem haza és ahogyan gép.közelbe kerültem rögtön kiraktam a részt.  Remélem tetszik  :) Jó olvasást!
Puszi:
        Eszti xxx

Zayn Malik szemszöge:

Nem aludtam valami sokat. Honey miatt. Egész este forgolódott és össze vissza mocorgott. Töbször is felkeltettem, de folyton azt mondta nincs semmi baja.  Mostanra viszonylag lenyugodott, de amint ránézek aggódni kezdek. Egy normális alvó embernek nyugodtnak kéne lennie az arckifejezésének. Honey-nak egyátalán nem az. A rémület látszik rajta.  Csak tudnám mi a baja.
-Zayn - suttogja és szorosan átölel
Még alszik.
-Itt vagyok - fontam szorosabban dereka köré kezeimet
Belemarkolt a pólomba. Nem bírtam tovább ezt nézni. Már egyszer végugnéztem ezt most nem akarom.
-Honey kelj fel - simítottam meg az arcát

Honey Drawer szemszöge:

Futottam. Egy sötét erdőben voltam. Valaki üldözött. Egy fa gyökerében megbotlottam. Megfogta a lábamat és húzni kezdett.
-Ne- sikítottam - Engedjen el
-A kiléted úgy is utól fog érni -lökött neki egy fának
-Zayn - keltem fel hirtelen és zokogva kapaszkodtam belé
-Sss semmi baj itt vagyok -simogatta a hátamat
Egy kis idő múltán már csak a légzésemet kellett helyre hozni.
-Hozzak neked valamit inni? - kérdezte aranyosan
-Nem köszönöm, csak ne hagyj itt
Vissza feküdt és a melkasára húzott.  Átölelte a derekam és dúdolni kezdett. Hamar vissza aludtam.

Zayn Malik szemszöge:

Olyan rossz nézni ezt.  Más fiú már rég itt hagyta volna, de én nem fogom sohasem.
Bármilyen nehéz is lesz megoldjuk. Ketten. -Szeretlek. Örökké eggyütt leszünk ígérem -suttogtam
Mérhetetlen bűntudat van bennem. Csak nem értem miért...  Nem én csókoltam meg azt a bizonyos személyt.  El kell mondanom Honey-nak, de félek, hogy mérges lesz rám és kidob amit nem élnék túl.

~12.Rész~

Sziasztok!
Ide is kiírom, hogy egy hónapig azért nem volt rész, mert büntiben voltam.
Most itt van az új rész ésremélem, hogy tetszik. Jó olvasást!
Puszi:
         Eszti xxx



Zayn Malik szemszöge:

Megcsokólt. Azonnal ellöktem magamtól.

-Tünj innen- mutattam ridegen az ajtóra

-De én csak...

-Tünj innen- ordítottam

Gyorsan kilépett a szobámból. Hallottam, hogy lent a fiúk megkérdezik tőle, hogy mi történt.

2 nap múlva:

Hétfő van. Reggel korán keltem és mentem át Honey-hoz.

-Szia- nyitott ajtót egy pizsiben és kócos hajjal.

-Csini a rucid- nevettem- ja és a hajadról sem lehet megfeletkezni
Csa egy grimaszt kaptam válaszul.
-Csak vicceltem- öleltem meg amit viszonzott
-Szia- mondta- én most átöltözök nézett végig magán
-Rendben- mosolyogtam
Lelkiismeret furdalásom volt. Nagyon rosszul esett ami történt néhány nappal ezelött.
-Szia- lépet be Olaf az ajtón
-Szia- vettem fel egy műmosolyt
Ilyenkor a hideg futkos a hátamon. Nem tudom miért, de tartok ettől az izétől...
-Min gondolkozol ennyire?- lépett elém Honey
-Semmin- mosolyogtam rá
-Oké- vonta meg a vállát- kÉrsz valamit enni?- kérdezte
-Nem köszi- mondtam és leültem Olaf mellé a kanapéra, de tisztes távolságra.


2 óra múlva:

Berugtam a bejáratiajtót és leraktam az ágyra.
-Ezt nem hiszem el- fogtam a fejem-miért teszed ezt velem ?
Eltalálta a fejét egy fégtömb és elájult. Felkeltem az ágy mellől és elmentem egy takaróért.
Visszamentem Honeyhoz és betakargattam.
-Zayn- suttogta
-Nyugi itt vagyok - simítottam meg arcát
-Mi történt?- kérdezte alig halhatóan- nagyon fáj a fejem
-Egy jégtömb ráesett a fejedre és elájultál
Nem szólt semmit. Befeküdtem mellé az ágyba és átöleltem. Fejét a melkasomba fúrta. Né ha elgondolkozok azon, hogy nem-e veszélyes az, hogy Honeyval vagyok eggyütt, de mindig arra jutok, hogy nem mert szeretem.
-Honey- szolítottam meg halkan
Semmi válasz. Biztosan elaludt. Nem akartam felkelteni ezért ott maradtam és nemsokára én is elaludtam.

~11.Rész~

Sziasztok!
Úgy döntöttem, hogy lesz második évad:) Mivel az első csak 20 részes lesz aminek OKA van, de ez majd kiderűl:) Ha tetszik komizz és iratkozz fel. Jó olvasást!

Puszi:
         Eszti xxx


 Zayn Malik szemszöge:

Boldog vagyok. Egész végig vigyorogtam és a dalokat többször is elrontottam mert rá gondoltam. Jól tettem, hogy ott az ajtó elött tisztáztam magamban az érzéseimet. Még sosem éreztem ilyet. Több futó kapcsolatom is volt, de érzem, hogy ez más. Ez tartósabb kapcsolat lesz az összes többinél.
-Zayn figyelj már- lengette meg kezét Niall elöttem- Itthon vagyunk
-Ja bocsi- nevettem fel kínosan
-Min gondolkoztál ennyire?-kérdezte Liam
-Semmin- vágtam rá gyorsan. Talán túl gyorsan
-Nem hiszek neked- szükítette össze szemöldökét
-Pedig jobb lesz ha igen- szaladtam fel gyorsan a szobámba
Levágódtam az ágyra és össze szorítottam a szemem. A mosolya, a hangja, a nevetése.... Nem tudom kiverni a fejemből. Lehet, hogy ez a kapcsolat rossz, mert Ő ilyen.... varázsló...boszorkány.... nem. Igazából nem is érdekel, hogy mi csak az, hogy szeretem.  Felültem az gyon és előkotortam a zsebemből a telefonom.
Megnyitottam a fényképetőt és beállítottam az új hátterem. Amikor nem figyelt lefényképeztem.
Csak rá kell nézni. Most már bátran ki merem jelenteni, hogy szeretem.
Csöngettek. Elöszőr feláltam, de utána vissza is ültem. Ha engem keresnek majd szólnak.
-Zayn gyere már- hallottam Harry hangját- keresnek
Naugye? Én megmondtam. Ha a lustaság fájna én már komolyan ordítanák...
Nagy nehezen felkeltem. Semmi kedvem sincs beszélni senkivel kivéve, ha a családom vagy Honey az.
Le futottam gyorsan a lépcsőn. Akit az ajtóban láttam az maga a sátán.
-Stefany?- futott fel a szemöldököm a plafonig
-Zayn beszélni szeretnék veled. Kettesbe- tekergette eggyik szőke tincsét.
-Nekünk nincs már mit beszélnünk.- mondtam ridegen
Ő volt az eggyik futó kapcsolatom. Fél évig voltunk eggyüt. Az igazából már nem is annyira futó, de nekem az. Háromszor csalt meg.
-Kérlek- mondta félénken (?)
Ch.... Ő meg a félénkség két különböző dolog.
-Mit veszthetek?- fújtam ki idegesen a levegőt.-Gyere
Felmentünk a szobámba és becsuktam az ajtót.
-Mitakarsz?
-Téged- mondta majd megtörtént az aminek nem kellet volna...

~10.Rész~

Sziasztok!
Itt van az új rész. Viszont most járunk a blog felénél. De lehet, hogy lesz második évad.  Csak rajtatok múlik: ) Jó olvasást!
Puszi:
        Eszti xxx

Honey Drawer. Szemszöge:

Megcsókolt.  Valami hihetetlen érzés volt. 
Miután végetért a csókunk homlokát enyémnek döntötte.
-Ugye most nem akarsz elküldeni?- kérdezte csendesen
-Nem -nyögtem ki nehezen.
-Ennek örülök -nevetett fel csendesen.
Sokáig ültünk így. Csendben egymás szemébe mélyedve.  Csodaszép szemei vannak. Igen kimondom. Valami köt hozzá. Nem engedi, hogy eltávolodjak tőle. Talán azért mert mindig itt van velem. Talán Ő is érez valamit irántam?
-Öhm... Honey -dadogott zavartan
-Igen?
-Nézz körül.
Körbe néztem. Amit láttam hihetetlen volt. A szobám teljes színben ragyogott nyoma sem volt a jégnek.
-Ezt már nem értem - nevettem fel kínosan
-Nyugi. Most fontosabb dolgunk is van.- fogta meg a kezem.-Te érzel irántam valamit?
-Én... nem tudom. Nem tudom, hogy milyen is igazából a szerelem. Azt tudom, hogy nagyon is tetszel -néztem bele a szemébe.
-És te? Te érzel irántam valamit?
-Amikor belenézek a szemedbe elveszek benne. Minden napom minden percét veled akarom tölteni.
-De nem félsz? Én egy szörnyeteg vagyok-hajtottam le a fejem és kihúztam kezei közül az enyémet.
-Ne butáskodj már- nevetett fel - Nem vagy szörnyeteg.
Két keze közé fogta az arcom és megcsókolt.  Ez nekem olyan új. Még sosem voltam szerelmes.
-Azta paszta -jött be a szobámba Olaf-  Ti aztán jól össze akadtatok - ugrott fel az ágyamra
-Olaf tudod, hogy szeretlek, de ha öt másodpercen belül nem mész ki innen akkor garantálom, hogy nem éled meg a holnapot-szóltam rá nem éppen kedvesen
Rögtön kifutott a szobámból.
-Gonosz vagy -nevetett fel Zayn
-Amúgy mi most...
-Honey lennél a barátnőm? - Fogta meg a kezemet Zayn
-Igen- elmagyarázhatatlan érzés járta át a testem
Egy puszit adott a homlokomra.
-Sajnálom most mennem kell studiozni -pillantott az órájára
-Szia - mondtan
Elment. Leültem az ágyra. Lehet, hogy kicsit elsiettük ezt az egészet... De most jelen pillanatban nem bánom.
-Olaf-kiabáltam
-Igen?-jött be a szobámba
-Sajnálom, hogy gorombán viselkedtem veled csak...
-Semmi gond
Olaf kiment én meg lefeküdtem és a plafont kezdtem bámulni.
Ma megismertem Jake-t, Zayn barátnője lettem és rájöttem arra, hogy a hóemberek nem haragtartóak...

~9.Rész~

Sziasztok!
Végre sikerűlt kirakni a részt. Már vagy 1000x átmásoltam meg kitöröltem újat csináltam...
De remélem nem haragszotok :) Jó olvasást!
Puszi:
         Eszti xxx



Már egy ideje beszélgethettünk amikor megéreztem valami hideget magam alatt. Nem foglalkoztam vele, da amikor már a kezemnél is jég volt hirtelen felugrottam.
-Minden rendben van? - kérdezte Jake
-Nem- visítottam fel és a kanapéra mutogattam
-Gyere menjünk ki
Úgy fel pattant mintha puskából közzé volna ki. Kinyitotta az ajtót és hagyott előre menni.
-Istenem Ho! -szaladt Olaf a lábamnak - Valamit láttam a bokorba menjünk gyorsan haza!
-Várj még egy kicsit okés?- gugoltam le hozzá
-Akkor hétfőn gyere vissza oké?- kérdezte
-Rendben- mosolyogtam -Szia
-Szia
Sokat megtudtam erről az egészről. Azt is, hogy miért kell egy "normális " ember társ. Mert állítólag olyan megerőltető, hogy egyedűl nem lehet kibírni. Viszont azt már nem tudom, hogy hol szerzek egy ilyen társa. Sam New York-ban van, Zayn -el összevesztünk. Tényleg vajon most mi lehet Zayn-el?

Zayn Malik szemszöge:

Vajon Honey még gondol rám? Talán meg kéne látogatnom, hogy lássa tényleg komolyan akarok neki segíteni. Azt akarom, hogy bízzon bennem, és ha ezt azzal érem el, hogy minden nap elmegyek hozzá és bármit mond vagy csinál ott maradok. Hirtelen fel is álltam ezzel magamra vonva a figyelmet.
-Hova mész?- vonta fel a szemöldökét Liam
-El- adtam a tömör választ
Hangosan becsapva magam mögött az ajtót távoztam. Most nem megyek kocsival. Szennyezi a környezetet meg amúgy sincs messze az az erdő. Remélem nem lesz ott az a izé... hogyishívják. Komolyan mondom kiráz tőle a hideg....De ha Honey ettől boldog akkor nekem is valahogy el kell viselnem. Amíg odaértem ilyen kis hülyeségeken járt az agyam. Odaérve a házhoz becsengettem. Semmi. Még egyszer megnyomtam a kis gombot. Semmi. Akkor kopogok. Lépteket hallottam. Biztos elromlott a csengő.
-Szia- mosolygok
-Kérlek menj el- suttogja
Ez olyan érzés mintha egy kést döftek volna a szívembe. A mosoly rögtön lefagyott az arcomról.
-Kérlek Zayn menj el- mondta egy kicsit hangosabban és be akarta volna csukni az ajtót. Volna. Odaraktam a lábam. Beljebb léptem. Teljesen ledöbbentem. Minden csupa jég volt.

Honey Drawer szemszöge:

Nagyon meglepődtem amikor Zayn felbukkant. Éppen azon gondolkodtam, hogy igent mondana-e ha megkérdezném, hogy lenne az a társam vagy mi.
-Zayn...
-Nem nem megyek el- jelentette ki
-Beszélhtnénk?- kérdeztem óvatosan
-Persze - mosolygott
Megkönnyebűltem. Körül néztem, hogy hová tudnám leültetni Zaynt, hogy azért mégse áljon.  Rápillantottam a fiúra. Dideregve ált ott. Felszaladtam az emeletre és lehoztam neki egy takarót. Gondolom az én kabátjaim nem mennének rá. Oda adtam neki mie egy "köszönöm" mosollyal válaszólt.
-Gyere- húztam fel a szobámba.
Eszembe jutott, hogy ott nincs megfagyva az ágy. Leültünk és én elkezdtem mesélni. Néha bólintott eggyet, hogy érti.
-Ez természetes, hogy segítek a bandával úgyis egy kisebb szüneten vagyunk- mosolygott
-Istenem köszönöm- öleltem meg
Most nem féltem, hogy valami bajt csinálok. Éreztem, hogy nem fog semmi sem történni.
-Egy feltétellel- tolt el kicsit magtól
Nem szóltam semmit csak bólintottam. Arca egyre közelebb került a fejemhez. Az eszem azt mondta :Ne! ne csináld, de a szívem azt mondta: Gyerünk Honey! Mióta találkoztál vele erre vártál
És a szívemre hallgattam...

Sajnálom...

Tudom, hogy mindig Péntekre igérem a részt(ami már meg van írva), de nem engedi kirakni. Már tányleg mindent megpróbáltam, de nem. Azt írja ki, hogy hiba és próbáljam meg újra. Remélem minnél hamarabb ki tudom majd rakni. És tényleg ne haragudjatok.

Eszti xxx

~8.Rész~

Ssziasztok!
Újabb Péntek és újabb rész:) Remélem tetszik. Jó olvasást!
Puszi:
        Eszti xxx





Honey Drawer szemszöge:

Miért akarja a sors, hogy folyton össze fussunk? El kell ismerni Zayn helyes pasi meg minden, de nem, nem lehet, hogy mi találkozzunk. Ha esetleg már tudnám kezelni az erőmet akkor lehetne...
Hát persze! Odaszaladtam a könyvespolcomhoz és levettem róla egy ősrégi könyvet. Végig vezettem a kezemet a könyv borítóján, majd kinyitottam. Rögtön meg is találtam amit kerestem.

Az elemek 
Hat darab elem létezik a földön: 
Föld- a föld erejével rendelkező ember,  ha nem tanulja meg kezelni az erejét,  miután szert tett rá az nagy veszéllyel járhat. Kihathat a körülötte  élő emberekre. 

Levegő- a harmadik legerősebb elem. Az illetőnek aki birtokolja lehetővé teszi, hogy megtanuljom repülni, ám csak akkor, ha megtalálja a megfelelő módot arra, hogy tudja kezelni

Víz- a második legerősebb elem. Birtoklója megtanulhat kommunikálni a vízben élő állatokal, valamint kordában tudja tartani a hullámok erősségét 

Jég- a legerősebb elem és egyben az egyik legritkább. Birtoklója csodás dolgokra tudja használni. Azonban nagy hátrányai is vannak. Ez az egyetlen elem amit birtoklója nem tudja egyedül elsajátítani.  Ehez egy bizonyos Kiképzőhöz kell fordulnia. Ez egy rövid, de nagyon kellemetlen rész az életében, de ha megtanulja használni ezt a különleges elemet ezután úgy élhet mint egy normális ember. A kiképzéshez ajánlatos egy társ aki segíti ezt az időszakot, legtöbbször halandó. 

Ennyi kellet nekem. Rögtön vissza raktam a könyvet a helyére, de kiesett belőle egy ki papír. Felvettem és széthajtottam.

Kedves Honey!
Biztosra veszem hogy mire ezt a levelet olvasod én már nem fogok élni. Gondolom utána néztél az elemeknek és most azon töröld a kis fejed, hogy honnan szerezhetnél egy Kiképző. Én ismerek egyet Jake-nak hívják és ugyanabban az erdőben lakik ahová költöztünk.
Puszi: Anya

-Köszönöm- suttogtam
-Olaf gyere! -kiáltottam
-Hova megyünk? - kérdezte
-Jake-hez-mentem ki az ajtón
-Kihez?
-Majd elmondom csak gyere
Elindultunk én pedig mindent elmondtam Olaf-nak. Csak mentünk az erdőben már éppen feladtam volna mikor megláttam egy házat. Odaszaladtam és bekopogtam.
-Szia Jake Kennick vagyok miben sgíthetek?- nyitott ajtót egy iszonyú jó pasi
-Szia! Honey Drawer vagyok és...
-Tudom ki vagy és azt is tudom, hogy miért jöttél ide- vágott a szavamba
-Tényleg?- honnan tudhatja, hogy miért jöttem ide?
-Gyere be, elmondom, hogy honnan tudom- mosolygot kedvesen, majd kitárta elöttem az ajtót
Bementem a házba Olfa-val szorosan a nyomomban. Egy tágas nappaliba léptem be.
-Istenem Olaf! Te el fogsz olvadni! -kiáltottam fel majd gyorsan kiszaladtam vele. Jake ezt mind táltott szájjal figyelte.
-Ez egy hóember- suttogta
-Igen az, de nem szereti, ha hóembernek nevezik. Olafnak hívják.- mosolyogtam
-Ilyet még soha életemben nem láttam. Na akkor gyere elmondok mindent- megfogta a kezem és visszavezetett a napaliba.

Olvassátok el!!!!

Mit szólnátok egy újabb trendeléshez ?
1x már megcsináltuk, sikerülhet megint:)
A gyertek magyarországra blabla az szerintem felesleges, nem 
érdekli őket, mert a Mo-i ilyen szervező nem fizeti ki őket.. szóval azt haggyuk.
Én viszont nem bírom tovább így nézni Louist..
2014. 04. 19.-én, szombaton este 19:00-kor mindenki tweetelje:‪#‎BeHappyTommo‬
Ebből meglátná, hogy szeretjük és törődünk vele !:)
Szerintem biztosan nagyon sokat jelentene neki..
MINDENKIT KÉREK, HOGY RAKJA KI EZT A SZÖVEGET AZ ÖSSZES FANPROFILJÁRA, OLDALÁRA, BLOGJÁRA, AMILYE VAN ! HIRDESSÜK EZT, HOGY ELÉRJÜNK VALAMIT !!
Köszönöm !
(nem én kezdtem el hanem egy barátnőm)

~7.Rész~

Sziasztok!
Itt az új rész, de gondolom ezt ti is észrevettétek: ) Egy kicsit rövid lett. És sajnálom. Azért remélem tetszik
Puszi:
          Eszti xxx


Zayn Malik szemszöge:
Már nagyban hajtottam ki az erdőből mikor valami nekicsapódott a kocsimnak. Lefékeztem és kiszáltam hogy megnézzem mi az. Valami elkezdett mozogni.
-Szia, Olaf vagyok és szeretem ha megölelnek- egy hóember jött elő a kocsi mögűl. Annyira megijedtem hogy nagyon lányos hangon fesikítottam.
-Miért reagál mindenki így?


Honey Drawer szemszöge:
-Olaf gyere elő- kiabáltam kis barátomnak. Már tudom hogy nagyon rossz ötlet volt igent mondani. Ekkor hirtelen valaki síkitott. A hang iránya felé mentem. Bebújtam egy fa mögé és hallgatóztam. Megláttam egy ismerős fekete autót. Csak tudnám hogy honnan olyan ismerős.
-Szia, Olaf vagyok és szeretem ha megölelnek- ne, ez nem igaz megmondtam neki hogy ne áljon szóba más emberekkel.
-Te.. te beszélsz- az illető hangja nagyon ismerős volt, de nem tudtam megnondani hogy ki az mivel teljesen biztos hogy magasabb volt a hangja.
-Olaf gyere- suttogtam
-Ho, szia- jött oda Olaf.
Megfogta a kezem és kihúzott a fa mögül, ahol eddig bújkáltam.
-Zayn...ezt megtudom magyarázni- mondtam, de félelem öntött el ahogy belenéztem a szemébe- figyelj, én sajnálom ami történt véletlen volt. Én ebből semmit sem akartam.- mondtam neki
Arca még mindig fehérbe burkolózott mert Olaf egyfolytában bámúlta.
-Ő itt Olaf- mosolyogtam a melletem álló hókupacra-Unatkoztam és csináltam, egy hóembert, de valahogyan életre kelt. Nem kell tőle félni.
-Öhm... ez fura- nézett rám majd Olaf-ra
Közelebb lépett hozzá és legugolt.
-Szia Zayn Malik vagyok- mutatkozott be
-Már hallottam rólad- kuncogott és rám nézett. Fejem hirtelen vörös lett. Belerugtam Olaf-ba mire szana szét repültek a darabjai. Zayn ezen csak nevetett.
-Szóval sokat hallottál már rólam?- fordúlt Olaf fejéhez.
-Igen, de csak jót- szedte össze darabjait
-És vajon ki beszélhetett rólam?- fordult  felém
Lehajtottam a fejem és cipőmet kezdtem  figyelni. Ebben a pillanatban mindent elfelejtettem csak a pár centire tőlem lévő fiúra tudtam figyelni. Úgy éreztem hogy nem félek senkiől és semmitől főleg magamtól nem, hogy valami rosszat teszek.

Zayn Malik szemszöge:
Amint megláttam Honey-t elmosolyodtam. Elfelejtettem mindent és csak rá tudtam koncentrálni. Elmúlt minden félelem. Kócos barna haja, ami el kezdett szökűlni. Várjunk csak, szökűlni?
-A hajad suttogtam és felemeltem a szöke  tincset.
-Tudom hogy kócos, de most... úristen! - kiáltott fel amint meglátta, hogy miért szorongatom a haját.
-Miért? Miért minden velem történik Zayn?- ráncigálta meg a vállam. Lesöpörtem kezeit a vállamról és két kezem közé szorítottam arcát
-Megoldjuk
-De nem lehet nem akarlak bántani kérlek engedj el - majd otthagyott

*Másnap reggel*

Valami keményen ébredtem.  Elöször egyik majd másik szememet is kinyitottam. A. házunk elött voltam.  Arra nem emlékszem hogy mikor és hogyan kerültem ide, de mindenre tisztán emlékszem amint mondott.  Miért ilyen elutasító velem? Az a baj hogy híres vagyok? Vagy esetleg utálna?  Kérdések.... amikre nem tudok választ találni. De nem akarom békén hagyni.  Egyszerűen nem megy, nem tudom. Érzek iránta valamiféle vonzalmat ami nem engedi, hogy eltávolodjak tőle. Ilyen lenne a szerelem?

~6.Rész~

Sziasztok!
Köszönöm az 1 rendszeres olvasót: )
Nem nagyon tudok mos mit írni ezért nem is húzom az időt. Jó olvasást!
Puszi:
          Eszti xxx


Valhogy elaludtam a földön. Nem tudom hogy hogyan de mire felébredtem nyoma se volt a néhány órával ezelöttieknek.  Vagy mégsem? A szoba falai kéken csillogtak,  az ablakot jégvirág fedte. Feláltam az ajtó mellől és körbe sétáltam a kis helyiségben. Az ajtóhoz léptem és próbáltam kinyitni. Nem ment. Gondolom beágyazott a zár. Akkor két lehetőség van. Egy itt maradok és éhenhalok vagy használom az erőmet és kiütöm az ajtót a helyéről. Végülis a második választásnál maradtam. Remegve felemeltem a kezem hisz' eszembe jutottak a tegnap történtek. Ahogyan kezemet a kilincs magasságába emelt már csak a földön heverő ajtót láttam. Vettem egy mély levegőt és átléptem az ajtón.  Lesokkolva álltam meg. Az asztal, a kanapé, a falak egyszóval mindent jég fedett.
-Ne.. ez nem lehet igaz- suttogtam
Ez így nem mehet tovább. Ki kell találnom valamit.  Gondolkozz. Mit csináljak? Meg akarom védeni Sam-et és Zayn-t magamtól. Telefonom pittyegése zavart meg. Elindultam a hang irányába. A konyhában kötöttem ki. Felkaptam a készüléket a konyhaasztalról. 1 új üzenet.

Szia! 
Nem tudtalak sehogy sem elérni. Ezért SMS-ben írom le amit mondani akartam. Szóval az a helyzet hogy elköltözünk New York-ba. Nagyon sajnálom.
  Sam

Amint ezt elolvastam megfagyott a kezemben a telefon. Nem ez nem lehet igaz. Az asztalra támaszkodtam. Csak meredtem magam elé a semmibe. Végig pörgettem az agyamban a közös emlékeinket. Néha el-el mosolyogtam egy jó emléknél. Megráztam a fejem és kiléptem a konyhából. Rájöttem hogy most nem lenne jó ezen rágódni. Csak tartsa a száját. Leültem a kanapéra és ránéztem a Tv-re. Elhúzta a szám mikor megláttam hogy megfagyott. Na jó unatkozok. Akkor most nézzük meg mire vagyok képes. Építsünk egy hóembert! Sikerült, és milyen cuki lett.
-Szia, Olaf vagyok és szeretem ha megölelnek.

-Istenem! Te beszélsz- sikítottam fel és bebújtam a kanapé mögé.
-Hát persze hogy beszélek, de téged hogy hívnak?-jött Ő is a kanapé mögé.
-Honey- feleltem egy kicsit nyugodtabban, de akkor is egy hóemberrel beszélgetek. Valami mégis fura. Nincs orra! Felpattant és felkaptam egy répát. Visszamentem Olaf-hoz. Leültem mellé és bele akartam "nyomni" a fejébe a répát de hirtelen idefordította a fejét.
-Mindigis vágytam egy orra. Oh de cuki olyan kis ici-pici mint egy bébi unikornis-mögényúltam és rendesen "belenyomtam" a fejébe.

-Így mégjobb-lelkesedett
Már nem is tartom magam örűltnek hogy egy hóemberrel beszélgetek. Helyesbítek egy nagyon jófej hóemberrel.
-Olaf, gyere rendezzük kicsit át a házat ha már ez van-mondtam kis barátocskámnak aki már mindent tud.
-Miért?
-Hogy neked is legyen a méretednek megfelelő hely-kitoltam a házból a már felesleges Tv-t. Majd gyorsan visszatért is zártan.
-Ezt most vegyem sértésnek? - jött vissza mellém
-Nem inkább bóknak-nevettem
Olaf-val össze szeretünk néhány cuccot amiről azt mondta hogy neki kell. Így lett egy ágy és egy széke. Az utóbbit nem nagyon értettem, de Ő tudja. Lakótársak lettünk.
-Ho, nem megyünk ki?-nézett Olaf az ajtóra. Már egy becenevet is kaptam tőle. Úgy érzem hogy nagyon jó barátok lettünk Olaf-val.
-Öhm... már úgyis késő  van szóval menjünk- ne ezt nem kellett volna
-Remek! Menjünk- fogta meg a kezemet

Zayn Malik szemszöge:

Miután Honey nem éppen kedvesen elküldött nem mentem haza. Egyátalán nem volt kedvem találkozni a fiúkkal. Vajon mi történhetett vele? Még sosem láttam így. Talán meg akart ölni? Nem Zayn ezt gyorsan verd ki a fejedből.  Felpillantottam a földről és körbenéztem. Még mindig abban az erdőben sétálgattam.  Még mindig Honey járt a fejembe. Lehet hogy csak véletlen volt. Igen csak véletlen volt. Megkerestem a kocsimat majd behuppantam a kormány mögé. Mindkét kezem a kormányra helyeztem majd felsóhajtottam. A motor hangos mordulással jelezte, hogy indulhatok. Rátapostam a hátra és már ott se voltam.

~5.Rész~

Szasztok!
Rájöttem ha a rész elejére írok talán elolvassátok amit írok :D
Ezentúl MINDIG PÉNTEKEN (vagy rosszabb esetben szombaton) hozom a részeket.
Jó olvasást :)
U. I. : Bocsi hogy sok benne a kép   
U. I. 2 : Honey álmát újra leírtam hogy jobban össze áljon a kép
  Puszi:
               Eszti xxx                                                                                                          


Egy mezőn voltam. körülöttem tarka virágok. A nap fényesen sütött, enyhe szellő fújdogált. Leheveredtem a fűbe. Élveztem hogy senkitől és semmitől nem függök. Hirtelen az enyhe szélből vihar lett. Egy szobában találtam magam. Minden fehér volt. Az ajtó nyitódott és két fehér ruhás férfi lépett be rajta. Megfogtak és kihurcoltak a szobából egy szintén fehér folyosóra. Próbàltam szabadulni de nem ment. Kinyitottak elöttem egy ajtót és belökdöstek rajta. Bent csak egy íróasztal szerűség volt mögötte egy székkel. A szék háttal volt nekem de így is láttam hogy ül benne valaki.
 -Hogy megnőttél- nevetett fel az illető. Nem értettem az egészet. A hangjából itélve nő volt.
 -Maga ki?- kérdeztem értetlenűl
 -Tudhattam volna anyád semmit se mesélt rólam, igaz?- felém fordult.Fal fehér lettem. Mintha anyukámat láttam volna... De ő meghalt.
 -Én anyád ikertestvére vagyok
 -Mi? Anyának nincs ikrtestvére.
 -Tényleg ilyen kis naív vagy?- nevetett fel gúnyosan- Te tényleg elhitted hogy autóbalesetben halt meg? A te fajtádnak meg kell halniuk- Itt már semmit sem értettem.
-Az én fajtámnak?- van több ilyen ember mint én?
 -Igen. Tűz, víz, levegő, föld és a legritkább a jég. Rád is ugyanaz a sors vár mint rájuk, meghalnak.  Amint ezt kimondta az a két férfi ott termett.
 -Végezzetek vele 
Felsítottam. 
 -Honey ébredj fel- hallottam valahonnan
-Honey-hallottam újból

Lassan kinyitottam a szemem és egy aggodó Zayn-t láttam.
-Uristen! Mi történt a szemeddel?- Fürkészett. A szemem? Mi van a szememmel?
-Mi van a szememmel?- kérdeztem

-Nézd meg- utasított
Feláltam és elindúltam a fürdő felé. Kissé inogva de beértem az említett helységbe. Felkapcsoltam a lámpát és belenéztem a tükörbe. Amit láttam megrémített. Sírni lett volna kedvem. Miért minden velem történik?  A mosdó szélére tenyereltem hogy közelebbről is megvizslassam a szemem. Kicsit közelebb hajoltam a tükörhöz, de amint belenéztem ellepte a jég. Lenéztem a tenyeremre amivel még mindig a mosdót támasztottam. Mindent beborított a jég. Mitől lettem ilyen... ilyen erős? Eddig is "erős" voltam de ennyire még sosem. Lekapcsoltam a lámpát és lassan vissza sétáltam Zayn-hez. Az ágyon ült és a falat bámúlta. Nekem háttal ült ezért szerintem éazre sem vette hogy bejötem. Lehuppantam mellé az ágyra. Felém fordította a fejét és kérdőn nézett rám, majd az ajtóra és a padlóra. Hátra néztem én is ahol bejöttem ott egy csíkot jég borított. Az ajtó is teljesen meg volt fagyva.
-Ezt hogy?- csak ennyit tudtam kinyőgni
Nem tudom hogy ezt hogy csináktam hiszen csak besétáltam az ajtón.
-Ezt neked kéne tudni- rántott vállat a melletem ülő fiú. Nagyon meglepődtem még sosem beszélt velem így.
-M-mi?- nem értem hogy most mi baja van
-Semmi- rántotta meg a vállát.
Megijedtem. Megijedtem saját magamtól. Félek hogy valami rosszat teszek.
-Zayn szerintem most inkább menj el.
-Miért?- vonta fel a szemöldökét
-Mert nem akarom hogy valami rossz történjen.
-Miért történe bármi rossz?- kezdtem egy kicsit ideges lenni.
-Csak menj már- emeltem feljebb a hangomat.
-De...
Feláltam és az ajtó felé mutattam. Falált de nem indult el.
-Menjél már- kiabáltam
Elkezdett jönni felém, de én magam elé tettem a kezem hogy inkább ne.

De hirtelen jég "tüskéket" irányítottam felé. A szám lé kaptam a kezem. Nem akartam ezt.
-Oké megértettem- maj hangosan maga mögött becsapta az ajtót. Az ajtó mellé léptem és lecsúsztam a földre. Az egész szoba megfagyott körülöttem.

1. Díjjam

11 dolog magamról:

1. Szeretem az állatokat
2. Zene nélkül meghalnék
3. Szeretem az almát :3
4. Nem szeretem a sárgaborsót
5. Szeretek aludni
6. Imádok rajzolni
7. Szeretem a Lichi-t
8. Nem szeretek iskolába járni
9. Nem szeretem a macskákat ( bocsi macskák )
10. Szeretem a nyarat
11. Utálom az angoltanárunkat

11 válasz:

Hány blogot írsz? 1-et
Hány tesód van? Nincs tesóm :(
Külön szobád van, vagy osztozol? Külön
A szüleid elváltak-e? Szerencsére nem :)
Kedvenc szín?  Kék, fekete
Legcikisebb sztori? Öhm... nem tudok mst mondani eggyet se :D
Milyen fokozatú a legutóbbi intőd?  Osztályfőnöki... :D
Hány éves vagy? 12
Kedvenc zene? One Direction- Gotta Be You
Szemed színe? Barna
Hányadikos vagy? 6.

11 kérdés:

1. Mi a kedvenc gyümölcsöd?
2. Ki a kedvenc tagod? Miért?
3. Milyen színű a szobád?
4. Van Twittered?
5. Melyik a kedvenc blogod?
6. Melyik állat a kedvenced?
7. Milyen 1D-s cuccaid vannak?
8. Mlyik a kdvenc városod?
9. Szereted a SpongyaBob-ot?
10. Melyik a kedvenc filmed?
11. Hány nap van Márciusban? ( bocsi más nár nem jutott az eszembe)

Akinek küldöm:

http://pancellany.blogspot.hu/2014/03/37resz.html#comment-form


bocsi de most nem nagyon olvasok blogokat:)   majd késöbb még a többieket is kirakom

~4.Rész~

Honey Drawer szemszöge:
-Anya?- suttogtam megszeppenten. Elmosolyodott és eltünt. Utána egy értetlen tekintetű Zaynel találtam szemben magam. Eröltettem magamra egy mosolyt ami inkább vicsorgásnak látszott. Intettem eggyet hogy jöjjön be.
-És hogy-hogy újra itt?- kérdeztem és letelepedtem a kanapéra.
-Összevesztünk... megint- sóhajtott egy nagyot és csatlakozott hozzám. Térdeink össze értek. Fura érzés fogott el.
-Min vesztetek össze?- érdeklődtem
Rámnézett majd elnevette magát. Most mivan? Mi olyan vicces?
-Biztos hogy tudni akarod?- kérdezte majd átkarolt
-Rossz előérzetem van- nevettem
-Nos azon vesztünk össze hogy... khm... szerintük... khm
-Meg ne fulladj- szóltam közbe
-Tudod mit? Hagyjuk kínos lenne- mondta
Megrántottam a vállam és Zaynhez bújtam aki még mindig engem karokt át. Olyan jól éreztem magam vele. Szerintem nagyon jó barátok lettünk. Remélem Zayn is így gondolja...

Zayn Malik szemszöge:
Jó érzés hogy van valaki akire számíthatok. Az meg azért nem mondtam meg neki hogy min veszekedtünk mert az már hogy nézne ki? Héjj figyu már a haverjaim azt mondják hogy túl sok egyéjszakás kalandom van és álljak már le... nem ez nem hangzik jól. Nem akarom elrontani Honeyban azt az összképet magamról amit eddig gondolt rólam. Kíváncsi vagyok hogy engem miért engedett magához ilyen közel. Ha felvetném az öetet hogy bemutatom a fiúknak akkor hogy fogadná? És miért nézett az anyukájának? Olyan ráncos lennék? Túl sok a krdés... Nem merek rákérdezni hogy mirt nézett az anyukájának mert mesélte hogy meghaltal. Szaggatottan kifújtam a levegőt. A mellettem ülő lány felkapta a fejét és kérdőn nézett rám. Rámosolyogtam és megrántottam a vállam.


Honey Drawer szemszöge:
Azt vettem észre hogy mióta Zaynel találkoztam kordában tudom  tartani az erőmet. Ha hozzá érek valamihez nem lepi el rögtön a jég. Ennek nagyon örültem hiszen ez azt jelenti hogy hamarosan már tényleg rendesen megtanulom kezelni az erőmet. Azon is elgondolkoztam már hogy Zayn-nek is köze van ehez. Talán igen talán nem de ezt szerintem soha sem fogom megtudni.
-Kéne valamit csinálni, unatkozom- törtem meg a csendet
-Hát kéne- mosolygott. Istenem az a mosoly és azok a szemek. Elbabulhattam mert arra lettem figyelmes hogy Zayn a kezét rázogatja elöttem hogy figyeljek már. Most éreztem ilyet elöszőr. Éreztem ahogy az arcom vörösben öltözik ezért lehajtottam a fejem. Zayn elnevette magát és állam alá nyúlt hogy a szemébe nézhessek. Elbűvölt... megint. Gyorsan kellett cselekednem vala,it mert a fejem színe a paradicsomval vetekedett. Felpatanttam ülő helyzetemből utánam húzva Zaynt.
-Mi lenne ha megnéznénk egy filmet?- kérdeztem
-Rendben. Akkor választok egy filmet- vigyorgott
A konyha felé vettem az irányt és csináltam popcornt. Mire kész lettem és kimentem Zayn már a kanapén terült el. Amint meglátta hogy jövök felált és kivette a kezem ből a tál popcornt majd vissza ült az eredeti helyére. Nagyokat pislogtam tettén. Megütügette maga mellet a helyet mutatva hogy üljek oda. Leültem mellé és elvettem tőle a popcornt. Bekapcsolt a filmet ami egy vígjáték volt. Annyit nevettünk rajta hogy már fájt a hasumk. Már-már azon nevettünk hogy a másik hogy nevet. Amikor vége lett a filmnek már eléggé késő volt. Zayn megkért hogy itt aludhasson amire persze rögtön igent mondtam. Megágyaztam neki a vendégszobában és elköszöntem tőle. Bementem a szobámba és befeküdtem az ágyamba. Rá egy tíz percel hogy lefeküdtam kicsapódott a szoba ajtaja és Zayn lépet be rajta műsírást(?) tetettve.
-Honey rosszat álmodtam aludhatok veled?- nézett rám boci szemekkel. Elnevettem magam
-Gyere-mondtam
Befeküdt mellém és elaludtunk.


Sziasztok!
Itt volna az új rész:) remélem tetszik ha igen komizzatok

~3.Rész/ 2~

Zayn Malik szemszöge:
Már eléggé késő volt így elköszöntem Honey-től
-Késő van én megyek- mosolyogtam
-Nyugi tudok titkot tartani- mondtam bíztatóan mert láttam rajta hogy nincs rendben. Elmosolyodott és óvatosan megölelt. Meglepődtem, de vissza öleltem.
-Szia- suttogta
Át vágtam az erdőn keresztűl és mire megtaláltam a kocsim az orromig sem láttam. Beszáltam és benindítottam a motort. Hazafelé furikáztam és közben katogott az agyam. Hogy min is? Inkább kin? Honey-n. Elképesztő ez a csaj.  Kihozza az emberből a jót. Befordúltam az utcánkba. Lelassítottam és beáltam a garázsba. Az ajtóhoz baktattam ami sajnos be volt zárva. Hah szóval nem akarnak látni. Mivel nem bolt kulcs nálam  ezért fogtam magam és elkezdtem mászni. Igen most hülyének nézhettek de valahogy be kell jutni, nem? Kinyitottam az ablakot és bemásztam rajta. Majd becsuktam. Lementem a konyhába és reméltem hogy nem lesz ott senki. Sajnos ez most nem jött be.
-Megjöt Zayne mond csak megint egy csajnál voltál és utána közölted vele hogy Ő csak egy egy éjszakás kalandra kellett neked?- támadott rám egyből Harry. Vállat vontam és a hűtőhöz mentem és kivettem belőle egy  doboz narancs levet.
-Oh szóval ez neked csak egy vállrántàst ér?- cseszett most le Liam. Kezdett már bennem felmenni a pumpa.
-Titeket csak ne érdekeljen az hogy mi van velem.- mondtam már nem olyan nyugodtan. Miért kell mindent tudniuk?
-Eddig jó volt a kedvem most elcsesztetek mindent, kössz- gyorsan felsiettem a szobámba duzzogni mint egy kisgyerek. Amikor Honey-val voltam minden olyan jó volt. Hirtelen gondolatból fogtam magam és kiszaladtam a szobámból le a lépcsőn és ki az ajtón. Utam közben kaptam néhány olyan beszólást mint " Fegyeljetek fiúk a hercegünk megy valami hülyét megdöngetni" stb. Egy gúnyos nevetés kiséretében amit már csak én hallottam, beszáltam a kocsimba és elindúltam ahoz a bizonyos erdő felé.

Honey Drawer szemszöge:
Miután Zayn elment sóhajtottam egy nagyot sóhajtottam. Soha sem gondoltam volna hogy egy idegen ilyen gyorsan fel tudja fogni azt hogy mi van velem. Még Sam-nek is kellett egy kis idő. Tényleg már el is akartam mesélni ezt. Szóval:
6 éves lehettem. Akkor még éltek a szüleim. Megtiltották hogy valahova is menjek.De én nem tudtam nekik szót fogadni hiszen még csak kisgyerek voltam. Egyszer amikor senki sem figyelt kiszöktem. A közelbe volt egy játszótér. Amikor odaértem csak egy velem egykorú, hosszú vörös hajú, enyhén szeplös kislány ült. Felnézett és elmosolyodott. Felált és felém kezdett jönni. Nem értettem, de amikor megkérdezte hogy van-e kedvem segíteni homokvárat építeni gondolkodás nélkű belementem. Amikor elkészűltünk néhány idősebb fiú jött és lerombolta a várat. Mérges lettem és egy jégtáblát varázsoltam oda amin sikeresen elcsúsztak...
Csengettek. Amikor visszatértem a múltból a jelenbe mentem ajtót nyitni. Meglepődtem amikor láttam ki van ott...

Sziasztok!
Tudom hogy sokat késett a rész de van rá mentségem! Kaptam néhány hármast ezért eltiltottak a géptől... De ha tetszett a rész komizz :)

~3.Rész/ 1~

Honey Drawer szemszöge:

Úristen! Hogy tehettem ezt? Én csak megijedtem... Végül is logikus, nem? Ha megijed az ember jégcsapokat kell a másikhoz vágni. Ez is csak én lehetek... De mire is számítottam? Arra hogy kimegyek és minden rendben lesz? Igen arra számítottam csak ez most nem jött be. Szívás. Még szerencsr hogy nem találtam el... Ezek után illene megmagyarázni ezt az egészet. Szerintem ez alap. Remélem hogy titokba tudja tartani... Odamentem a fiúhoz.
-Szia öhm... elmagyarázok mindent csak kérlek tartsd titokban- mondtam neki mire kurtán bólintott eggyet. Belenéztem gyönyörű mogyoróbarna szemeibe és... áljon meg a menet! Gyönyörű? Miket beszélek én... Sam-re néztem aki fal fehér arcal és táltott száljal nézte a fiút. Gondolatba megvontam a vállam és vissza néztem a fiúra aki még mimdig ledöbenve állt.
-Gyere- szóltam neki halkan. Újból bólintott és követett. Hazafelé vettem az irányt. Nem tudom jó ötlet-e elvinni magamhoz, de hát ezek után már isten se tudja mi a jó. Hamar haza értünk és beinvitáltam azt a fiút. Körűlnézet majd összehúzta magán a dzsekijét. Elkezdtem magyarázni. Mindent elmeséltem neki. Lesokkolva figyelt. Szegényke mennyi minden történt vele ma...

Zayn Malik szemszöge:
Teljesen le voltam döbbenve. Nem hittem volna ezt róla amikor megláttam. Átlagos de átlag feletti. Nagyon kedves lány, igazából sajnálom Őt.
-Amúgy Zayn vagyok- jutott eszembe hogy még be se mutatkoztam.
-Én Honey- mosolygott

Honey Drawer szemszöge:

Fura hogy ennyire kedves hiszen majdnem megöltem. Nagyon bűntudatom van... És félek is hogy nem tudja megtartani, akkor mi lesz velem? Rossz belegondolni.
-És bocsánat mégegyszer- szóltam hirtelen és ránéztem. Elmosolyodott. Ezen mi olyan vicces?
-Ezt már elmondtad ezerszer- nevetett kicsit fel. Istenem az a nevetés...
-Ezen mi olyan vicces? Majdnem megöltelek!- csattantam fel.
-Nyugi, nyugi véletlen volt nem?- ült közelebb és végig simított a karomon.
Kirázott a hideg az érintésétől.
-És a barátnőddel mi törtét?- kérdezte és ujjával Sam felé bökött aki csak ült és bámult Zayn-re
-Nem tudom- ráztam meg a fejem
-Istenem el sem hiszem! Zayn Malik rám mutatott te jó ég! Kaphatok egy autogramot és egy fényképet?- sikkantott fel eddigi némaságából
-Öhm... persze- felelte zavarodottan

Zayn Malik szemszöge:
 Gyorsan csináltunk egy fotót és alá firkantottam egy papírt. Majd hazamen. Itt maradtam Honey-val. Nagyon megkedveltem Honey-t, olyan szerethető lány.

Fontos!!

Sziasztok!
Most nem részt hoztam bocsi :/ (amúgy Szombatra már kint lesz az új rész) Hanem kérni szeretnék tőletek egy óriási szívességet. Ha elolvastátok a részeket kérlek hagyjatok egy komentet magatok után. Szeretnék olyan részeket írni ami megfelel nektek. Előre is köszi :)                                                                                                                                              
Puszi: Eszti

~2.Rész~

Egy mezőn voltam, körülöttem tarka virágok voltak. A nap fényesen sütött enyhe szellő fújdogált. Leheveredtem a fűbe. Élveztem hogy senkitől és semmitől nem függök. Hirtelen az enyhe szélből vihar lett. Egy  szobában találtam magam. Minden fehér volt. Az ajtó nyitódott és két fehér ruhás férfi lépett be rajta. Megfogtak és kihurcoltak a szobából egy szintén fehér folyosóra. Próbàltam szabadulni de nem ment...
Felriadtam. Ez csak egy álom volt. Vissza emlékeztem a pár órával elöbb történt dolgokra. Mindenre. A jó kedvemre amit Sam-nek köszönhetek és a hirtelen hangulatváltozásomra. Ránéztem az órára ami délután fél négyet mutatott. Remek aludtam pár órát. Vissza ejtettem a fejem a párnára és gondolkoztam. Gondolkoztam azon hogy vajon mit jelenthetett ez az álom és azon hogy mikor lesz ennek a szenvedésnek vége. Egyszóval az átlagos dolgokon... Gondolat menetemet a csengő dallam a zavarta meg. Felültem és Szörnyella de Frászt-t megszégyenítő külsővel mentem ajtót nyitni. Meglepetésemre Sam àllt ot.
-Szia... hát te szörnyen nézel ki- köszöntött.
-Szia és köszönöm szépen- álltam félre hogy be tudjon jönni.
-Mi történt?- kérdezte amikor már mindketten leültünk
-Semmi csak a szokásos- legyintettem
-Ez így nem lesz jó- csóválta a fejét.
-Tudod mit? Ma sötétedés után kimegyünk a közeli parkba.- mondta
-Mi?- csak enyit tudtam kinyögni.
-Bizony ki fogsz végre innen mozdulni tudom hogy szeretnéd- bökött oldalba. Én csak ültem mint egy darabka szerencsétlenség. Gondolkoztam. Igen, én elég sokat gondolkozok... Igazából nagyon is el akartam volna menni de nem szabad...
-Én...nem tudom- dadogtam össze vissza
-Figyelj ebbe a parkba kevesen szoktak lenni amúgy is és szerintem este már egy lélek se  jár arra. És mondjuk felhúzol egy kesztyűt és meg is van oldva.-  mondta eléggé meg gyözően.
-Hàt oké- sóhajtottam bàr eléggé féltem. Az eggyik felem örűlt hogy végre kimozdulok míg a másik félt és itthon maradt volna. De a kíváncsiság erősebb volt. Négy óra van, elég sok minden történt  ez alatt a fél óra alatt. Mivel ősz van ezért hamarabb is sötétedik ami egyrést jó másrészt meg nem...
-És öhm... nem is izgulsz?- kérdezte Sam.
-Őszintén? Most kitört bennem a 3. világháború- néztem rá miközben elmosolyodtam. Mintha megkönnyebűlt volna felsóhajtott és hátradőlt. Négy óra két perc lassan telik az idő.
-Kéne valamit csinálni- kezdtem el gondolkodni
-Együnk valamit éhes vagyok- mondta

-Hát oké- egyeztem bele. Kb. egy óra elment a kaja csinálással. Amúgy ez a kesztyű ötlet tényleg bevált. Megfogtam valamit és nem borította egyből jég. Jupi. Kinéztem az ablakon és kezdett sötétedni.
-Sam, Sam, Sam- kezdtem el szolongatni
-Mivan?- jött le
-Mindjárt sötét van- mondtam boldogan
-Oké csak még fél órát bírj ki- ment vissza a dolgára. Fél óra?? Az nagyon sok. Mindegy majd kibírom valahogy. Leültem a földre és gondolkodtam,(igen már megint gondolkodok) azon hogy milyen lehet a világ, hogy néz ki meg ilyenek. Mire mindent végig gondoltam már úgy éreztem hogy elszált minden félelmem. Ránéztem az órára és hat órát mutatott vagyis már letelt a fél óra. Feligràltam a lépcsőn és megkerestem Sam-et. Felöltöztünk és már indultunk is. Kis séta utàn oda értünk a parkhoz ami inkább már erdő. Olyan gyönyörű volt. A magas fák, a szabadság érzet egyszóval minden tökéletes volt.


Zayn Malik szemszöge

Amikor ideges vagyok folyton a közeli erdőbe jövök hogy lenyugodjak. Most is oda tartottam. Nemsokára meg is érkeztem. Bezàrtam a kocsit majd elindultam valamerre. Nem sokat sétálhattam amikor nevetés csapta meg a fülem nem is messziről. Gyorsan bebújtam egy nagyobb fa mögé és onnan figyeltem. Két lányt láttam meg. Egy vörös hajút és melette egy barna hajút. A barna hajú épp valamit csinàlt. Felém vették az irányt ezért vissza bújtam a fa mögé.
-Úristen Honey ez tök király- ámuldozott a vörös hajú. Szóval Honey-nak hívják. Levette a kesztyűjét és oda adta a vörös hajúnak. És utána csinált valamit amit nem láttam. Előrébb léptem hogy lássam de véletlenűl ráléptem egy faágra. Nagy reccsenéssel eltört. Hirtelen ide fotdultak. Négy óriási jégcsap  repült el a fejem mellet. Megszepenve álltam és néztem. Ezt Honey csinálta volna?


Sziasztok!
Remélem nem lett annyira lapos mint amennyire gondolom... sajnálom hogy rövid lett a kövi részt megpróbálom hosszabra írni :-)

~1.Rész~

Reggel álmosan ébredtem. Nem aludtam valami sokat. Letrappoltam a konyhába és valami ehető után néztem. Most tudasotult bennem a tény hogy szinte üres a hűtőm. De még van remény! Hm sajt, lekvár, párizsi... nem valami fényes. Fel kéne hívni a legjobb barátomat Sam-et. Ő az egyetlen akibe képes vagyok megbízni. A találkozásunk története is elég érdekes de azt majd késöbb megtudjátok. Szerintem ha Ő nem lenne én már rég dilis lennék... Szóval mit is akartam? Ja igen felhívni Sam-et. Kicsöng.
-szia- szóltam bele vidáman ami engem is meglepett
-szia- szólt bele kómás hangon
-felébresztettelek?- kérdeztem
-áh dehogy csak éppen aludtam- mondta morcosan
-bocsi csak nincs itthon kaja és...-mondtam de félbeszakíott
-ja már értem vegyek kaját igaz?-mondta ki szándékom
-hát igen- mosolyogtam de ezt ugye Ő nem láthatta.
-1 óra és ott vagyok- tette le
Remek mit fogok csinálni 1 órán keresztűl éhenhalok? Na mindegy addig eszek egy kis sajtot. Mint az egerek komolyan mondom... Amint megettem a sajtot elnyúltam a kanapén és kapcsolgatni kezdtem. Nem volt semmi érdekes így betettem egy filmet amin szét röhögtem az agyam. Mire vége lett a filmnek csöngettek. Mentem ajtót nyitni így kettő és fél óra után... Amkor kinyitottam az ajtót egy óriási szatyor ált elöttem lábakkal. Te jó ég!
-szia beengednél elég nehéz ez a sok kaja-hallottam meg a szatyor mögűl barátnőm hangját
-szia ja persze gyere bocsi- néztem pufikabátot viselő barátnőmre. Hát igen elkell ide a kabát... bár én nem fázok. Amint beértünk bepakoltunk mindent mindenhova szóval eléggé kimerltünk. Mindketten levágódtunk a kanapéra és ekkor tudatosult bennem hogy ma még nem ettem semmit sem.
- asszem éhes vagyok- szólaltam meg
-akkor egyél valamit- mondta Sam és tekintetét végig a Tv-n tartotta. Sóhajtottam egy nagyot majd vissza indúltam a konyhába. Gyorsan összecsaptam valamit és vissza siettem a Tv-hez. Nagyban a szendvicsemet ettem mikor a mellettem ülő személy elkezdett sikitozni.
-mibajod van?- kérdeztem egy kicsit ingerűltebben mint kellet volna
-néz nézd nézz már oda- mutogatott a képernyő felé. Valami zene csatornán öt fiú egy börtön be énekelgetett




-ezek kik?- kérdeztem egy szerintem logikus kérdést
- nemtudod kik ők??- kezdett megint visítani amit a dobhártyám bánt
- nem, kéne tudnom?- szerintem ez is logikus volt
- hát a One Direction- mondta
-értem- és ezzel le is rendeztem a dolgot. Nemsokára Sam elment arra hivatkozva hogy dolga van. Bárcsak én is kijelenthetném hogy dolgom van... De ez idő alatt rájöttem hogy sokkal rosszabb ha ezen rágódok, de néha mégis jobban esik ezen agyalni mint például most. Azon hogy milyen lehet kint, hogy érezhetem a szabadságot, hogy nem kell vigyáznom hogy valami rosszat csinálok. Kíváncsi vagyok arra az érzésre amit úgy hívunk hogy szabadság. De ezek mind csak álmok. Amikor apukám meghalt azt mondta hogy egyszer megfogom tanulni kezelni ezt és hogy én is úgy élhetek korlátok nélkűl mint a többi ember. És még azt is mondta hogy higgyek az álmaimba és azok valóra válnak...  Bárcsak ez igaz lenne... Én mindig is hittem az álmaimba és hinni is fogok csak az kérdéses hogy tényleg valóra fog-e válni. Amíg így jól elvoltam a gondolataimban észre se vettem hogy egy könnycsepp lefolyik az arcomon azt az eggyet követte egy második, egy harmadik, egy negyedik és így továb. Felfutottam a szobámba és az arcomat a párnámba furva zokogtam. Nem akartam megálljt parancsolni a könnyeimnek mert tudtam hogy utána sokkal jobb lesz. Ezen gondolatok révén elaludtam....





Sziasztok!
Sajnálom hogy ilyen rövid lett ígérem legközelebb hosszabb lesz...
De ennek ellenére remélem tetszik :) 

~Bevezető~

Gondolkoztatok már azon hogy milyen érzés az ha soha nem jöhettek ki a házból? Hogy nem ismerheted meg a világot? Én minden nap ezen gondolkozok milyen is lehet kint. Most is csak ülök és bámulok ki a fejemből az ablakon keresztűl. Bárcsak egyszer én is kimehetnék és olyan önfeledten szaladgálhatnék mint egy kisgyerek. Ez minden vágyam. De nem tehetem... Hogy miért is nem? Mert van egy fura képességem. Most azt hiszitek vámpír vagyok igaz? Haha... nem még akkor is jobb lenne a helyzetem ha vámpír lennék... de most ez lényegtelen... szóval hol is tartottam? Ja igen! Ez az egész amiről már az eleje óta hadoválok egy velem született képesség ami már inkább "hókusz pókusz" mint velem született erő... lehet hogy ezt az egészet inkább könnyebb körűl írni mint kerek-perec megmondani. Szóval ahol lakok inkább hasonlít jégpalotához mint normális lakáshoz, ha megfogok valamit egyből jég borítja el a tárgyat... szerintem a többit már el tudjátok képzelni. Igen ez vagyok én Honey Drawer egy 18 éves átlagosnak nem mondható lány.