Végre sikerűlt kirakni a részt. Már vagy 1000x átmásoltam meg kitöröltem újat csináltam...
De remélem nem haragszotok :) Jó olvasást!
Puszi:
Eszti xxx
Már egy ideje beszélgethettünk amikor megéreztem valami hideget magam alatt. Nem foglalkoztam vele, da amikor már a kezemnél is jég volt hirtelen felugrottam.
-Minden rendben van? - kérdezte Jake
-Nem- visítottam fel és a kanapéra mutogattam
-Gyere menjünk ki
Úgy fel pattant mintha puskából közzé volna ki. Kinyitotta az ajtót és hagyott előre menni.
-Istenem Ho! -szaladt Olaf a lábamnak - Valamit láttam a bokorba menjünk gyorsan haza!
-Várj még egy kicsit okés?- gugoltam le hozzá
-Akkor hétfőn gyere vissza oké?- kérdezte
-Rendben- mosolyogtam -Szia
-Szia
Sokat megtudtam erről az egészről. Azt is, hogy miért kell egy "normális " ember társ. Mert állítólag olyan megerőltető, hogy egyedűl nem lehet kibírni. Viszont azt már nem tudom, hogy hol szerzek egy ilyen társa. Sam New York-ban van, Zayn -el összevesztünk. Tényleg vajon most mi lehet Zayn-el?
Zayn Malik szemszöge:
Vajon Honey még gondol rám? Talán meg kéne látogatnom, hogy lássa tényleg komolyan akarok neki segíteni. Azt akarom, hogy bízzon bennem, és ha ezt azzal érem el, hogy minden nap elmegyek hozzá és bármit mond vagy csinál ott maradok. Hirtelen fel is álltam ezzel magamra vonva a figyelmet.
-Hova mész?- vonta fel a szemöldökét Liam
-El- adtam a tömör választ
Hangosan becsapva magam mögött az ajtót távoztam. Most nem megyek kocsival. Szennyezi a környezetet meg amúgy sincs messze az az erdő. Remélem nem lesz ott az a izé... hogyishívják. Komolyan mondom kiráz tőle a hideg....De ha Honey ettől boldog akkor nekem is valahogy el kell viselnem. Amíg odaértem ilyen kis hülyeségeken járt az agyam. Odaérve a házhoz becsengettem. Semmi. Még egyszer megnyomtam a kis gombot. Semmi. Akkor kopogok. Lépteket hallottam. Biztos elromlott a csengő.
-Szia- mosolygok
-Kérlek menj el- suttogja
Ez olyan érzés mintha egy kést döftek volna a szívembe. A mosoly rögtön lefagyott az arcomról.
-Kérlek Zayn menj el- mondta egy kicsit hangosabban és be akarta volna csukni az ajtót. Volna. Odaraktam a lábam. Beljebb léptem. Teljesen ledöbbentem. Minden csupa jég volt.
Honey Drawer szemszöge:
Nagyon meglepődtem amikor Zayn felbukkant. Éppen azon gondolkodtam, hogy igent mondana-e ha megkérdezném, hogy lenne az a társam vagy mi.
-Zayn...
-Nem nem megyek el- jelentette ki
-Beszélhtnénk?- kérdeztem óvatosan
-Persze - mosolygott
Megkönnyebűltem. Körül néztem, hogy hová tudnám leültetni Zaynt, hogy azért mégse áljon. Rápillantottam a fiúra. Dideregve ált ott. Felszaladtam az emeletre és lehoztam neki egy takarót. Gondolom az én kabátjaim nem mennének rá. Oda adtam neki mie egy "köszönöm" mosollyal válaszólt.
-Gyere- húztam fel a szobámba.
Eszembe jutott, hogy ott nincs megfagyva az ágy. Leültünk és én elkezdtem mesélni. Néha bólintott eggyet, hogy érti.
-Ez természetes, hogy segítek a bandával úgyis egy kisebb szüneten vagyunk- mosolygott
-Istenem köszönöm- öleltem meg
Most nem féltem, hogy valami bajt csinálok. Éreztem, hogy nem fog semmi sem történni.
-Egy feltétellel- tolt el kicsit magtól
Nem szóltam semmit csak bólintottam. Arca egyre közelebb került a fejemhez. Az eszem azt mondta :Ne! ne csináld, de a szívem azt mondta: Gyerünk Honey! Mióta találkoztál vele erre vártál
És a szívemre hallgattam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése