~7.Rész~

Sziasztok!
Itt az új rész, de gondolom ezt ti is észrevettétek: ) Egy kicsit rövid lett. És sajnálom. Azért remélem tetszik
Puszi:
          Eszti xxx


Zayn Malik szemszöge:
Már nagyban hajtottam ki az erdőből mikor valami nekicsapódott a kocsimnak. Lefékeztem és kiszáltam hogy megnézzem mi az. Valami elkezdett mozogni.
-Szia, Olaf vagyok és szeretem ha megölelnek- egy hóember jött elő a kocsi mögűl. Annyira megijedtem hogy nagyon lányos hangon fesikítottam.
-Miért reagál mindenki így?


Honey Drawer szemszöge:
-Olaf gyere elő- kiabáltam kis barátomnak. Már tudom hogy nagyon rossz ötlet volt igent mondani. Ekkor hirtelen valaki síkitott. A hang iránya felé mentem. Bebújtam egy fa mögé és hallgatóztam. Megláttam egy ismerős fekete autót. Csak tudnám hogy honnan olyan ismerős.
-Szia, Olaf vagyok és szeretem ha megölelnek- ne, ez nem igaz megmondtam neki hogy ne áljon szóba más emberekkel.
-Te.. te beszélsz- az illető hangja nagyon ismerős volt, de nem tudtam megnondani hogy ki az mivel teljesen biztos hogy magasabb volt a hangja.
-Olaf gyere- suttogtam
-Ho, szia- jött oda Olaf.
Megfogta a kezem és kihúzott a fa mögül, ahol eddig bújkáltam.
-Zayn...ezt megtudom magyarázni- mondtam, de félelem öntött el ahogy belenéztem a szemébe- figyelj, én sajnálom ami történt véletlen volt. Én ebből semmit sem akartam.- mondtam neki
Arca még mindig fehérbe burkolózott mert Olaf egyfolytában bámúlta.
-Ő itt Olaf- mosolyogtam a melletem álló hókupacra-Unatkoztam és csináltam, egy hóembert, de valahogyan életre kelt. Nem kell tőle félni.
-Öhm... ez fura- nézett rám majd Olaf-ra
Közelebb lépett hozzá és legugolt.
-Szia Zayn Malik vagyok- mutatkozott be
-Már hallottam rólad- kuncogott és rám nézett. Fejem hirtelen vörös lett. Belerugtam Olaf-ba mire szana szét repültek a darabjai. Zayn ezen csak nevetett.
-Szóval sokat hallottál már rólam?- fordúlt Olaf fejéhez.
-Igen, de csak jót- szedte össze darabjait
-És vajon ki beszélhetett rólam?- fordult  felém
Lehajtottam a fejem és cipőmet kezdtem  figyelni. Ebben a pillanatban mindent elfelejtettem csak a pár centire tőlem lévő fiúra tudtam figyelni. Úgy éreztem hogy nem félek senkiől és semmitől főleg magamtól nem, hogy valami rosszat teszek.

Zayn Malik szemszöge:
Amint megláttam Honey-t elmosolyodtam. Elfelejtettem mindent és csak rá tudtam koncentrálni. Elmúlt minden félelem. Kócos barna haja, ami el kezdett szökűlni. Várjunk csak, szökűlni?
-A hajad suttogtam és felemeltem a szöke  tincset.
-Tudom hogy kócos, de most... úristen! - kiáltott fel amint meglátta, hogy miért szorongatom a haját.
-Miért? Miért minden velem történik Zayn?- ráncigálta meg a vállam. Lesöpörtem kezeit a vállamról és két kezem közé szorítottam arcát
-Megoldjuk
-De nem lehet nem akarlak bántani kérlek engedj el - majd otthagyott

*Másnap reggel*

Valami keményen ébredtem.  Elöször egyik majd másik szememet is kinyitottam. A. házunk elött voltam.  Arra nem emlékszem hogy mikor és hogyan kerültem ide, de mindenre tisztán emlékszem amint mondott.  Miért ilyen elutasító velem? Az a baj hogy híres vagyok? Vagy esetleg utálna?  Kérdések.... amikre nem tudok választ találni. De nem akarom békén hagyni.  Egyszerűen nem megy, nem tudom. Érzek iránta valamiféle vonzalmat ami nem engedi, hogy eltávolodjak tőle. Ilyen lenne a szerelem?