~6.Rész~

Sziasztok!
Köszönöm az 1 rendszeres olvasót: )
Nem nagyon tudok mos mit írni ezért nem is húzom az időt. Jó olvasást!
Puszi:
          Eszti xxx


Valhogy elaludtam a földön. Nem tudom hogy hogyan de mire felébredtem nyoma se volt a néhány órával ezelöttieknek.  Vagy mégsem? A szoba falai kéken csillogtak,  az ablakot jégvirág fedte. Feláltam az ajtó mellől és körbe sétáltam a kis helyiségben. Az ajtóhoz léptem és próbáltam kinyitni. Nem ment. Gondolom beágyazott a zár. Akkor két lehetőség van. Egy itt maradok és éhenhalok vagy használom az erőmet és kiütöm az ajtót a helyéről. Végülis a második választásnál maradtam. Remegve felemeltem a kezem hisz' eszembe jutottak a tegnap történtek. Ahogyan kezemet a kilincs magasságába emelt már csak a földön heverő ajtót láttam. Vettem egy mély levegőt és átléptem az ajtón.  Lesokkolva álltam meg. Az asztal, a kanapé, a falak egyszóval mindent jég fedett.
-Ne.. ez nem lehet igaz- suttogtam
Ez így nem mehet tovább. Ki kell találnom valamit.  Gondolkozz. Mit csináljak? Meg akarom védeni Sam-et és Zayn-t magamtól. Telefonom pittyegése zavart meg. Elindultam a hang irányába. A konyhában kötöttem ki. Felkaptam a készüléket a konyhaasztalról. 1 új üzenet.

Szia! 
Nem tudtalak sehogy sem elérni. Ezért SMS-ben írom le amit mondani akartam. Szóval az a helyzet hogy elköltözünk New York-ba. Nagyon sajnálom.
  Sam

Amint ezt elolvastam megfagyott a kezemben a telefon. Nem ez nem lehet igaz. Az asztalra támaszkodtam. Csak meredtem magam elé a semmibe. Végig pörgettem az agyamban a közös emlékeinket. Néha el-el mosolyogtam egy jó emléknél. Megráztam a fejem és kiléptem a konyhából. Rájöttem hogy most nem lenne jó ezen rágódni. Csak tartsa a száját. Leültem a kanapéra és ránéztem a Tv-re. Elhúzta a szám mikor megláttam hogy megfagyott. Na jó unatkozok. Akkor most nézzük meg mire vagyok képes. Építsünk egy hóembert! Sikerült, és milyen cuki lett.
-Szia, Olaf vagyok és szeretem ha megölelnek.

-Istenem! Te beszélsz- sikítottam fel és bebújtam a kanapé mögé.
-Hát persze hogy beszélek, de téged hogy hívnak?-jött Ő is a kanapé mögé.
-Honey- feleltem egy kicsit nyugodtabban, de akkor is egy hóemberrel beszélgetek. Valami mégis fura. Nincs orra! Felpattant és felkaptam egy répát. Visszamentem Olaf-hoz. Leültem mellé és bele akartam "nyomni" a fejébe a répát de hirtelen idefordította a fejét.
-Mindigis vágytam egy orra. Oh de cuki olyan kis ici-pici mint egy bébi unikornis-mögényúltam és rendesen "belenyomtam" a fejébe.

-Így mégjobb-lelkesedett
Már nem is tartom magam örűltnek hogy egy hóemberrel beszélgetek. Helyesbítek egy nagyon jófej hóemberrel.
-Olaf, gyere rendezzük kicsit át a házat ha már ez van-mondtam kis barátocskámnak aki már mindent tud.
-Miért?
-Hogy neked is legyen a méretednek megfelelő hely-kitoltam a házból a már felesleges Tv-t. Majd gyorsan visszatért is zártan.
-Ezt most vegyem sértésnek? - jött vissza mellém
-Nem inkább bóknak-nevettem
Olaf-val össze szeretünk néhány cuccot amiről azt mondta hogy neki kell. Így lett egy ágy és egy széke. Az utóbbit nem nagyon értettem, de Ő tudja. Lakótársak lettünk.
-Ho, nem megyünk ki?-nézett Olaf az ajtóra. Már egy becenevet is kaptam tőle. Úgy érzem hogy nagyon jó barátok lettünk Olaf-val.
-Öhm... már úgyis késő  van szóval menjünk- ne ezt nem kellett volna
-Remek! Menjünk- fogta meg a kezemet

Zayn Malik szemszöge:

Miután Honey nem éppen kedvesen elküldött nem mentem haza. Egyátalán nem volt kedvem találkozni a fiúkkal. Vajon mi történhetett vele? Még sosem láttam így. Talán meg akart ölni? Nem Zayn ezt gyorsan verd ki a fejedből.  Felpillantottam a földről és körbenéztem. Még mindig abban az erdőben sétálgattam.  Még mindig Honey járt a fejembe. Lehet hogy csak véletlen volt. Igen csak véletlen volt. Megkerestem a kocsimat majd behuppantam a kormány mögé. Mindkét kezem a kormányra helyeztem majd felsóhajtottam. A motor hangos mordulással jelezte, hogy indulhatok. Rátapostam a hátra és már ott se voltam.