~5.Rész~

Szasztok!
Rájöttem ha a rész elejére írok talán elolvassátok amit írok :D
Ezentúl MINDIG PÉNTEKEN (vagy rosszabb esetben szombaton) hozom a részeket.
Jó olvasást :)
U. I. : Bocsi hogy sok benne a kép   
U. I. 2 : Honey álmát újra leírtam hogy jobban össze áljon a kép
  Puszi:
               Eszti xxx                                                                                                          


Egy mezőn voltam. körülöttem tarka virágok. A nap fényesen sütött, enyhe szellő fújdogált. Leheveredtem a fűbe. Élveztem hogy senkitől és semmitől nem függök. Hirtelen az enyhe szélből vihar lett. Egy szobában találtam magam. Minden fehér volt. Az ajtó nyitódott és két fehér ruhás férfi lépett be rajta. Megfogtak és kihurcoltak a szobából egy szintén fehér folyosóra. Próbàltam szabadulni de nem ment. Kinyitottak elöttem egy ajtót és belökdöstek rajta. Bent csak egy íróasztal szerűség volt mögötte egy székkel. A szék háttal volt nekem de így is láttam hogy ül benne valaki.
 -Hogy megnőttél- nevetett fel az illető. Nem értettem az egészet. A hangjából itélve nő volt.
 -Maga ki?- kérdeztem értetlenűl
 -Tudhattam volna anyád semmit se mesélt rólam, igaz?- felém fordult.Fal fehér lettem. Mintha anyukámat láttam volna... De ő meghalt.
 -Én anyád ikertestvére vagyok
 -Mi? Anyának nincs ikrtestvére.
 -Tényleg ilyen kis naív vagy?- nevetett fel gúnyosan- Te tényleg elhitted hogy autóbalesetben halt meg? A te fajtádnak meg kell halniuk- Itt már semmit sem értettem.
-Az én fajtámnak?- van több ilyen ember mint én?
 -Igen. Tűz, víz, levegő, föld és a legritkább a jég. Rád is ugyanaz a sors vár mint rájuk, meghalnak.  Amint ezt kimondta az a két férfi ott termett.
 -Végezzetek vele 
Felsítottam. 
 -Honey ébredj fel- hallottam valahonnan
-Honey-hallottam újból

Lassan kinyitottam a szemem és egy aggodó Zayn-t láttam.
-Uristen! Mi történt a szemeddel?- Fürkészett. A szemem? Mi van a szememmel?
-Mi van a szememmel?- kérdeztem

-Nézd meg- utasított
Feláltam és elindúltam a fürdő felé. Kissé inogva de beértem az említett helységbe. Felkapcsoltam a lámpát és belenéztem a tükörbe. Amit láttam megrémített. Sírni lett volna kedvem. Miért minden velem történik?  A mosdó szélére tenyereltem hogy közelebbről is megvizslassam a szemem. Kicsit közelebb hajoltam a tükörhöz, de amint belenéztem ellepte a jég. Lenéztem a tenyeremre amivel még mindig a mosdót támasztottam. Mindent beborított a jég. Mitől lettem ilyen... ilyen erős? Eddig is "erős" voltam de ennyire még sosem. Lekapcsoltam a lámpát és lassan vissza sétáltam Zayn-hez. Az ágyon ült és a falat bámúlta. Nekem háttal ült ezért szerintem éazre sem vette hogy bejötem. Lehuppantam mellé az ágyra. Felém fordította a fejét és kérdőn nézett rám, majd az ajtóra és a padlóra. Hátra néztem én is ahol bejöttem ott egy csíkot jég borított. Az ajtó is teljesen meg volt fagyva.
-Ezt hogy?- csak ennyit tudtam kinyőgni
Nem tudom hogy ezt hogy csináktam hiszen csak besétáltam az ajtón.
-Ezt neked kéne tudni- rántott vállat a melletem ülő fiú. Nagyon meglepődtem még sosem beszélt velem így.
-M-mi?- nem értem hogy most mi baja van
-Semmi- rántotta meg a vállát.
Megijedtem. Megijedtem saját magamtól. Félek hogy valami rosszat teszek.
-Zayn szerintem most inkább menj el.
-Miért?- vonta fel a szemöldökét
-Mert nem akarom hogy valami rossz történjen.
-Miért történe bármi rossz?- kezdtem egy kicsit ideges lenni.
-Csak menj már- emeltem feljebb a hangomat.
-De...
Feláltam és az ajtó felé mutattam. Falált de nem indult el.
-Menjél már- kiabáltam
Elkezdett jönni felém, de én magam elé tettem a kezem hogy inkább ne.

De hirtelen jég "tüskéket" irányítottam felé. A szám lé kaptam a kezem. Nem akartam ezt.
-Oké megértettem- maj hangosan maga mögött becsapta az ajtót. Az ajtó mellé léptem és lecsúsztam a földre. Az egész szoba megfagyott körülöttem.